De ez a repülő is felszállt, és mintegy 7 óra alatt – ennél még a New York-Frankfurt járat is gyorsabb – két útközbeni leszállás után végre megérkeztünk a városba, mely sosem alszik. A LaGuardia-reptérről csaknem egy óra a belváros busszal, gyorsan beszereztük a heti bérletet ( 38$ volt,ha jól emlékszem), ezzel korlátlanul lehet közlekedni metrón és autóbuszon. A szállásunk az a hostel volt a Central Park mellett, a 89.utca magasságában, ahol tavaly is laktunk, ez a legolcsóbb ( 40$ per fő per éj), amit Manhattan belvárosában lehet kapni, ráadásul tiszta és barátságos, mondjuk 8-10 ember alszik egy szobában, de minket ez már nem zavart. Este még összefutottunk Kittka Bálinttal és nőrével,Dalmával a Times Square-en, egy gyors vacsora valami diner-ben, aztán mindenki nyugovóra tért.
Hostelünktől gyalog negyed órára,a Central Park keleti oldalán találjuk a Metropolitan Museumot, a világ leglátogatottabb múzeumát, mely több mint 2 millió műtárgynak az otthona. Kívülről egy nagy görög templomra hasonlít, és csodák csodája, belül is. Az épület hatalmas, lefelé még négy emelet mélyen nyúlik New York gyomrába. 1880-ban nyitotta meg kapuit, mai helyén egy William Marcy Tweed nevű szélhámos üzletembernek köszönhetően, akit egyetlen helyen sem említenek a múzeum nagylelkű támogatói között, pedig ő volt az, aki a millió dolláros üzleti csalásai közepette megvásárolt egy területet a Central Parkból, majd ezt a múzeum rendelkezésére bocsátotta. Ha ide látogatunk, érdemes odacsapódni egy ingyenes tárlatvezetéshez – ahogy én is tettem – és rengeteg érdekes, útikönyvekben nem olvasható információkat tudhatunk meg.
A Central Park télen
New York-i hotdogárus, a reggeli-lelőhely
The Metropolitan Museum of Art
Az ember azt hiszi, New York elég nagy…ehhez képest a Central Park havas útjain sétálgatva-féyképezkedve egyszer csak szembejön velünk Fehér Lajos, kedves buffalói ismerősünk,aki az ünnepekre utazott le a városba. Egy pár percig csak hápogunk,hogy ez nem lehet igaz, ha megszerveztük volna,akkor sem jön így össze a találkozás… ettől kezdve négyen barangolunk tovább. Hallgatjuk a fekete szaxofonost, bekeretezett fotókra alkudozunk a standoknál a kínai árusokkal, és nézzük a dombról a korcsolyázó népet. Így télen is gyönyörű ez a hatalmas park.
Nahát,itt a Lajos!
Alkudozunk.alkudozunk?
Mikes-szal délután felkapaszkodtunk az Empire State Building tetejére, ide is elég húzós a belépő, 27$ körül, viszont meglepődtünk,mert negyed óra alatt fenn voltunk, szinte semmi sor nem volt, pedig a helyszínen vettünk jegyet. A kilátás pazar, alattunk a kivilágított Manhattan. A rácsok kicsit zavaróak voltak ugyan, ezért talán nekem jobban tetszett a Top of the Rock kilátó a Rockefeller Center tetején (itt tavaly nyáron voltunk), innen ugyanis rácsok nélkül belátni Manhattant, plusz az Empire State Buildinget is, a belépő meg kábé ugyanannyi.
A legfényesebb,fehér a Chrysler Building
Mikes New York felett!
Empire State of Mind
Estére jegyünk volt a Radio City Hall-ba, a Christmas Spectacular című karácsonyi banzájra. Ebben a színházban minden évben megrendezik ezt az ünnepi show-t, és úgy hallottuk, aki karácsony táján a városban jár, ezt nem szabad kihagynia. Kicsit a Madách Színházra hajaz a hangulat. Amint belépünk, a jegyszedő néni rögtön a kezünkbe nyom egy-egy 3D-s szemüveget, én meg nem értem, minek, amikor színházba jöttem, nem a Cinema City-be. Elfoglaljuk helyünket a felső mezzaninok egyikén, és már indul is a műsor,rögtön egy vetítéssel: háromdében nézzük, amint a Mikulás szánon érkezik New York fölé, tesz egy tiszteletkört, majd leszáll a Radio City Hallban, hogy aztán egy színész-Mikulás jöjjön be a színpadra, és vázolja,mi is fog történni ma este. A show alapkövei a The Rockettes tánckar, összesen kábé 72 hölgytagból áll, itt ma este 36-an szerepeltek, még a hajuk szála is egyszerre lebbent, a tánckar a harmincas évek óta lép fel ezen a színpadon. Csak néhány fénypontot említve az előadásból: volt tűzijáték, igazi korcsolyapálya igazi jégtáncosokkal, két méter átmérőjű repülő hópelyhek, melyeket távirányítóval irányítottak a közönség fölé, majd a végén egy élő betlehem. Már azon is meglepődtünk,hogy a pásztorok igazi birkákkal sétáltak be a színpadra, na de amikor a három királyok három igazi-élő tevét(!!!) hoztak be magukkal, na akkor végképp leesett az állam. Látványból nem volt hiány, az amerikaiak igazán értenek a fesztiválcsináláshoz.
Koszorút kapott a kőroszlán a városi könyvtár előtt
Grand Central Terminal
Times Square
NYC hangulat - halál fúd
CSI New York - karácsonyi helyszínelők
Utolsó napunkat a Ground Zero-nál kezdtük, ez a 2001.szeptember 11-i tragédia emlékhelye. A belépő tetszőleges adomány, 2 dollár minimummal, a neten előre kell venni jegyet és ki is kell nyomtatni. Nagyon szigorú az ellenőrzés, akár a reptéren, itt is átvilágítják a táskákat, és nagyjából ötször kérik el tőled a jegyet. Két nagy fekete márványmedencét látunk a kertben, a peremére vésve az áldozatok nevei, középen zúdul a víz a medence közepére. Ha pedig felnézünk,látjuk a már majdnem kész új World Trade Center tornyokat, amelyek New York legmagasabb épületei lesznek, ha elkészülnek.
9/11 emlékhely
Union Square forgatag
New York utcáin
Innen nem messze van a Navy Pier, a Brooklyn-híd lábához közel. Kényelmesen elhelyezkedünk a műanyag napozóágyakon, és kólát szürcsölgetve nézzük a naplementét Brooklyn felett, így december 21-én, a plusz 10 fokban. Mellettünk egy rendőrségi helikopter-leszállópálya, jönnek-mennek a gépek, azért a zsaruknak mindig akad dolga New Yorkban.
East River és a Brooklyn-híd
Lassan lemegy a nap
Este Mikes-tól érzékeny búcsút veszünk, ő visszarepül még egy éjszakára Buffalóba, mi pedig Lajossal nekivágunk Harlemnek, hogy egy hamisítatlan jazzkoncerten vegyünk részt. A neten már előre kinéztünk egy helyet, a kínálat elég nagy, lévén Harlemről van szó. Rá is találunk a klubra, ami mindössze egy hosszú szobaszerűség, bárpulttal és egy pici színpaddal,Showman's névre hallgatott. Nekünk már csak közvetlenül a színpad mellett jut hely, azonban ezt egyáltalán nem bánjuk. Indul a műsor, Blue Ray és csapata szórakoztat minket ma este. Szaxofon, miniorgona, dob és a füstös hangú, ötvenes énekesnő,Linette. Kezemben a Cosmopolitan koktél, balról szól a jazz, a pult felett egy fényképről Duke Ellington mosolyog rám, aki valaha szintén zenélt ebben a bárban. A pult végén egy idős fekete úr üldögél, háttal a zenekarnak, kifogástalanul elegáns szövetzakóban és kalapban. A zene ritmusára ingatja a fejét, szürcsöli a koktélját, nem szól senkihez sem, gyanítom ő nem először van itt. Így azért el lehet viselni az életet. A pultnál megürül két hely, áttelepedünk, és még egy koktél társáságában Lajossal megváltjuk a világot, itt, Harlem közepén, egy ősrégi jazzklub pultját támasztva.
Az utolsó reggelünk Amerikában kissé fejetlen szaladgálással telik, hárman öt bőrönddel térünk haza, ez – akárhogy is számoljuk – kettővel több,mint amivel jöttünk, de még mindig jobban megéri pluszcsomagot feladni, mint túlsúlyt ráfizetni. Még egy utolsó vásárlós kör a Times Square-en, ami már reggel 9-kor tömve van, aztán be a taxiba ( ennyi cuccal nem tudtunk volna kimetrózni a John F. Kennedy reptérre),és a kedves indiai sofőr már indul is. Még a hídról egyszer visszanézünk Manhattanre, a felhőkarcolókra, Amerikára, de lélekben már rég otthon vagyunk, a karácsonyfa alatt, a családunkkal.
Itt szeretném megragadni az alkalmat, és elbúcsúzni Tőletek, hiszen végére ért a nagy háromhónapos transz-atlanti kaland, hazaértem Magyarországra. Nagyon sok kedves visszajelzést kaptam, rengeteget biztattatok, hogy írjak még, mikor jön a következő bejegyzés? Sokszor csak ez motivált, amikor hajnali háromkor már semmi kedvem nem volt blogot írni, de tudtam, hogy sokan várjátok, hát összeszedtem magam a kedvetekért:) Szóval nagyon szépen köszönöm a sok biztatást, dícséretet, kedvességet, amit Tőletek, a kedves olvasóktól kaptam! És többetek kérdésére válaszolva, hogy lesz-e majd még blog…hát persze, hogy lesz! És már nem is kell olyan nagyon sokat várni, úgy néz ki, 2014 júliusában megint útra kelek. A cél messze van, Európán túl, de még nem árulom el, hogy ezúttal hova is visz majd a repülő:)
Hamvas Bélával búcsúzom Tőletek:
"És most eredj és élj, mert a világ a tiéd."
Anna
Érkezés Ferihegyre!
