Welcome to Buffalo!

Az első pár nap alatt a város töredékét tudtuk feltérképezni. Autónk nincs, biciklink csak három és fél van, mert az egyik defektes, még nem volt érkezésünk elmenni a szervizbe. Sebaj, gondoltuk majd gyalog elindulunk. Egy bevásárlást két óra alatt sikerült elintézni, ehhez mondjuk nagyban hozzájárult, hogy rögtön az első kereszteződésnél észak helyett dél felé indultunk a főutcán, és erre 50 perces zuhogó esőben való gyaloglás után jöttünk csak rá! Maradjunk optimisták, leszólítottunk egy sheriffet, aki kedvesen útbaigazított a legközelebbi szupermarkethez, majd a következő keresztutcán elénk kanyarodott, hogy szálljunk be, elvisz minket odáig. Nagyon szánalmasan nézhettünk ki, kis ázott verebek. Akciójelenet is volt, a szupermarketből kifelé jövet a szemben lévő McDonald’snál történhetett valami, kijött egy tűzoltó, egy
mentő meg vagy öt rendőrautó, ilyen sorrendben. Itt a tűzoltók érkeznek ki először, ha a közelben vannak, ők kezdik meg az elsősegély-nyújtást. A falhoz is állítottak pár embert a biztosurak, meg valakit elvitt a mentő. Anya ne aggódj, mi elég messze álltunk.

Egy színes buffalo, a kórházban találtam

Ott jön a tűzoltó

A Bálintok:)

Az apartmanunk közös udvara

Szép lesz az ősz

Amerikában egyébként nagyjából ismeretlen fogalom a gyaloglás, zebrák elvétve, áthaladás a lámpa nélküli kereszteződéseken saját belátásod szerint. Ahogy Mikes Bálint mondta: itt csak a mélyszegénységben élők gyalogolnak. Meg a cserediákok. Az infrastruktúra sem számított autó nélküli közlekedőkre, a buszmenetrend esetleges, sokszor csak egy tábla jelzi a megállót, menetrend sehol sincs kitéve. Visszasírom a TükeBusz-t.

A hétfőnket elnyelte a papírmunka, egy őserdőt irtottak ki azért, hogy mi itt és most dolgozhassunk, több órát és több kilométer kórházon belüli és városon kívüli gyaloglást-autózást vett igénybe, mire a papírok felét elintéztük. Ilyen biztosítás, olyan engedély, amolyan szerződés. Ide gyertek vissza később, ezt a videót online nézzétek meg, töltsetek ki egy tesztet, majd gyertek vissza pecsétért. Négy körül eldobtam a kanalat, a lelki világomat csak egy nagy adag eredeti Buffalo Chicken Wings rakta helyre, az Anchor Bar nevű helyen. A tulaj felesége, Teressa mama több mint fél évszázada egy füstös péntek estén a csirkeszárnyakat inkább szószba forgatva kisütötte, minthogy a húslevesbe pazarolta volna. És milyen jól tette! Ma egész Amerika ezt fogyasztja.

Anchor Bar

Nem aprózzák el, popcorn 5 literes kiszerelésben

A hétvége a kórház feltérképezésével telt. Nem sokkal egyszerűbb, mint anno a japán kórház, annyi könnyítéssel, hogy legalább értem a kiírásokat. Hetek kérdése, és egyből eltalálok bárhová. Misén is voltunk, itt egész másként értelmezik, baráti közösség gyűlik össze egy családi ház jellegű helyen, hangosan imádkoznak, és gyakran közbeszúrnak egy-egy „Ámen!”-t, számomra kissé indokolatlanul. Viszont nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, meg persze nem minden felekezetnél ugyanúgy zajlik a mise. Buffalóban átlag három házra jut egy templom, néha vicces kiírásokkal, mint pl. a „Fejezd be a játékot – imádkozz – vedd komolyan”, ez mondjuk angolul jobban hangzik, kép mellékelve.

Ez olyan amerikás

Részlet egy pubból