A jégkorongról,csak röviden

Nos,sosem voltam egy nagy meccsrejárós, az utolsó stadionos emlékem, mikor nagybátyám olyan tízéves korom körül elvitt engem és a testvéremet egy ETO-meccsre Győrben. Annyi maradt meg, hogy mellettem a bácsi egész idő alatt nem ült le, hanem állva ordibált,ezzel szinkronban pedig szotyihéjakkal terítette be az előtte ülőt.

De most eljött az idő,hogy így cirka 15 évvel később ismét részt vegyek egy sporteseményen, hiszen ha már Amerika,meg Buffalo,meg tél,meg jég,akkor National Hockey League (NHL)! Ezt tartják a világ vezető jégkorong-ligájának, jelenleg 30 észak-amerikai csapat szerepel benne, a győztesé lesz a Stanley-kupa. A kanadai hokisok vannak többségben a csapatokban. Tudjátok,sok a jég, meg hideg is van, hát mit csináljunk? Az oroszok ugyanez pepitában, csak ők műkorcsolya-bajnokok, meg a hideget ők vodkával kompenzálják, a kanadaiak meg juharsziruppal…

Szavamat ne felejtsem, úgy kezdődött, hogy Peter Mechtler (amerikai srác, a szülei magyarok) nevű barátunk szerzett két jegyet a keddi mérkőzésre, és én mehettem vele, mert előző vasárnap ő meg a Bálintok Buffalo Bills-focimeccsre mentek hárman, úgyhogy így volt igazságos, én megyek a hokimeccsre!

Pete este 6 körül vett fel a lakásnál, irány a Pearl Street söröző, ahol már javában gyülekeztek a drukkerek. Buffalo csapata a Buffalo Sabres ( kard/szablya,valahogy így lehetne fordítani), így az emberek 99.9%-a ilyen stílusú mezben nyomult, a kisebb gyerekek sapkában, de volt olyan elvetemült,aki hokikesztyűben próbálta inni a sörét, több-kevesebb sikerrel. A vendég csapat, a St. Louis Blues drukkerei, az emberek 0.1%-a, szerényen meghúzódott a sarokban, próbálva nem feltűnést kelteni a helyi erők között.

Elsétáltunk a 10 percre lévő First Niagara Center Stadionig, 7-kor kezdődött a mérkőzés. A legfelső részen,a diákszektorban ültünk, ahonnan be lehetett látni az egész kócerájt. Ahogy özönlött be a tömeg, megcsapott a popcorn-és sörillat, feltűnt a plüss kardfogú tigris,a Buffalo kabalája, a kivetítőn megjelentek a játékosok képei, zene szólt…már értettem,miért is szeretik ezt az emberek.

Tim Horton, a fiatalon autóbalesetben elhunyt játékos. Ma egy kávéház-lánc viseli a nevét (Tim Hortons), náluk vettem a reggeli fekete teámat meg a fánkomat

A meccs előtt kigurítottak egy kis szőnyeget a jégre, ahova egy csóka tipegett ki szmokingban, és elénekelte a kanadai és amerikai himnuszt, mi meg álltunk vigyázzba, mint az általános iskolai március 15. ünnepségen a lábszagú tornateremben. Csak itt jobb volt a hangulat.

A meccs első 10 másodpercében megszületett a Buffalo első és egyetlen gólja (itt is gólnak hívják,nem?), majd a St. Louis bevarrt még négyet a hazaiaknak, így a háromszor húsz perc végére a Buffalo rommá verve csúszott le a pályáról, míg a Blues tízfős szurkolótábora csendesen ujjongott a sarokban, nem mertek túl vidámak lenni. Az elején még lelkesen ordítottam a „Let’s go Buffalo!’-t, de aztán elcsendesült bennem a cheerleader-vér, és sörre meg a popcornra koncentráltam, meg arra, hogy kibírjam a pisiléssel a következő szünetig.  

Buffalo Sabres

St.Louis Blues, miután legyalázták a buffalókat

Amúgy akkor sem unatkozott a közönség,amikor éppen két harmad között voltunk, ment ugyanis körbe a nagy Subway-lufi, ami ötdolláros kuponokat eregetett magából, illetve működésbe lépett a KissCam, azaz akire ráment a kamera, és megjelent a kivetítőn, annak gyorsan csókot kellett váltania a mellette ülővel. Már csak egy klassz lánykérés kellett volna, és kész az egész estét betöltő amerikai családi vígjáték az RTL-Klubon.

Mindent összevetve, nagyon élveztem a meccset, mondjuk nem mindig értettem, mi történik, meg a korongot is nehéz volt nyomon követni, de ettől függetlenül a hangulat rám is átragadt, és azzal a szent elhatározással tértem haza a stadionból,hogy ezentúl figyelemmel követem a TV-ben az NHL-t. Ami csak azért ciki,mert nem működik a TV-nk. 

Az egyetlen kép,ahol Pete nem csukta be a szemét.

Ilyen volt az urológián

Olyan sok helyről írtam már,hogy biztos azt hiszitek, nem is dolgozni jöttem ide, hanem csak utazni,ami persze nem igaz! Mondjuk a sebészet gyakorlatról Florida miatt ki kellett vennem pár szabadnapot. Az elmúlt négy hetet az urológiai részlegen töltöttem, sebészet címszó alatt. Erről szeretnék most egy kicsit mesélni.

A Roswell Park Cancer Institute (RPCI), mint ahogy a neve is mutatja, daganatos betegségekre specializálódott. Ez volt az első számú rákos betegnek épített kutató-és gyógyító intézmény az USA-ban, melyet Dr. Roswell Park alapított 1898-ban.  Dr. Park a buffaloi egyetem sebészprofesszora volt, aki a daganatkutatást először három szobában kezdte el, még az egyetem épületében. Az RPCI-ban ma több,mint 350 rezidens és szakorvos dolgozik, közel 110.000 négyzetméteren,minden épületet beleszámítva. A szlogen pedig zseniális: „Cancer can’t win,because Roswell Park is here./A rák nem győzhet,mert itt a Roswell Park.”

                                                           

                                                          Dr. Roswell Park, és a logó

Szeretek ide munkába járni reggelente. Ugyan 7- fél 8 körül még sötét van,amikor indulok, és mire odaérek,a kezem még kesztyűben is ráfagy a bicaj kormányára, de bent már hamar elmúlik a hajnali depresszióm. Úgy kezdődik,hogy a főbejáratnál egy kedves egyenruhás bácsi nyitja nekem az ajtót, rám mosolyog és szép napot kíván.Jó meleg van,világos és nagy a lobby, olyan mint egy elegáns szálloda recepiója. Balra egy kicsiny ajándékbolt, mellette egy versenyzongora.Amikor kijövök a műtőből ebédelni,szinte mindig játszik rajta egy önkéntes,hogy a betegeknek jobb kedve legyen. Nekem biztosan jobb kedvem lesz,ezt mondhatom. Szóval a bejárattól befelé jobbra pedig egy Dunkin Donuts telepedett le, ami hajnaltól késő estig nyitva van. Az egyik legjobb dolog ebben az országban, hogy mindig,mindenhol,minden mennyiségben és ízben lehet fánkot kapni! A  Boston Creme a kedvencem, vaníliáskrém és csokiöntet. Az egyik eladóról két hónap alatt sem sikerült eldöntenem, hogy férfi vagy nő.A Bálintok között is megoszlanak erről a vélemények.

A műtőblokk a harmadikon van, második nap már egész gyorsan megtaláltam a műtősruha-automatát is.Igen,jól hallottátok! A névkártyámra kaptam két kreditet, azaz két szett ruhát, és csak annyi a dolgom,hogy a gép elé járulok,lehúzom a plasztikkártyát,ő meg egy fiókban kiadja az „S” méretű nadrágomat és felsőmet. A visszavétel hasonló,egy másik gépben. Ezután be a női zsilipbe, átöltözöm, fel a maszk-sapka-cipővédő,plusz itt van kiskabát is,mert a műtőkben hidegebb van. Az urológia műtő az OR 8 (Operation Room), ide jártam főleg az elmúlt négy hétben.

Az urológiai műtétekről annyit kell tudni,hogy kissé egyhangúak,legalábbis nekem,aki nem vagyok egy urológus-palánta. Összesen háromféle műtétet láttam: radikális húgyhólyag-eltávolítás robottal, laparoszkópos mellékvese-eltávolítás és radikális robotos prosztata-eltávolítás. Ez utóbbi gyönge 7-8-9 óráig tart,attól függően,ki operál. Magyarországon,ha jól tudom,nincs robot,itt van a műtőblokkban kettő,plusz egy gyakorlórobot is. A hivatalos honlapon nem találtam pontos árat, de más oldalak 2.6 millió(!) dollárra saccolják. Még jó, hogy lehet kapni…

Hey Mr. DaVinci!

Az egyik kar

Irányítópult

Csatolok képet, mert úgy a legkönnyebb elképzelni,milyen is Mr. DaVinci, a robot. Olyasmi,mint egy metál alien, a hajlítható karjaival. A gép a beteg lába közé állítódik be, karjait a beteg hasába vezetett portokhoz csatlakoztatják, és a sebész egy kis irányítópultnál ülve, a műtő másik végében kezeli.Félelmetes,ahogy a doki ül és videójátékozik,és közben ez a monstrum meg a betegben mozgat dolgokat. Gondoltak a nézőkre is, egy nagy kivetítőn szemüvegben 3D-ben lehet nézni a műtétet. A szemüveg sötétített,ami nagyon jól jön a negyedik órában,mikor is el szoktam szundítani egy fél órácskára….akár egy nyolcórás háromdés mozi, de csak egy helyszínen játszódik,és a prosztata a főszereplő.  Általában a főorvos operál,illetve bizonyos részeket csinálhatnak a fellow-k is,amire szerintem nincs magyar szó, de olyan orvost jelent,aki egy-két évre eljön egy másik intézetbe tanulni,most például van itt egy jordán és egy szaúd-arábiai fellow, akik azért jöttek,hogy megtanulják kezelni a robotot, és hazatérve otthon terjesszék az igét. Hétfőn már én is mehetek a robotos gyakorlóterembe, két órán át csak az enyém,azt mondták,játszhatok veleJ

Laparoszkópos adrenalectomiához asszisztálok,ott középen

Az egyik műtő

Nagyon menők vagyunk:)

Az ambulancián csak két napot voltam, a gyakorlat elején, de többet nem is mentem vissza,befontam a szemöldökömet az unalomtól, szinte csak ellenőrzésre járnak vissza a betegek, átlag 10 percet tölt velük az orvos, semmi érdemi dolog nem történik. Úgyhogy amint lehetett,húztam a csíkot a műtőbe. A leghosszabb nap 12 órás volt, de egyszer eljöhettem már délután egykor.

A héten kedden pedig startolt a nőgyógyászati onkológia, az utolsó rotáció,szintén négy hét. Eddig elég jó,bár itt ma például hajnali negyed 7-kor kellett megjelennem. Gondoljatok csak bele,nekem,aki minden nap a születés fájdalmával ébredek…

Így lett vége a floridai osztálykirándulásnak

Október 31.,csütörtök

Reggel korán

A szerda estét lazára vettük, mert a csapat jelentős része csütörtök délelőtt adott elő: Gábor,Bazsi,Kittka Bálint. Szééép sikerrel, és ezt bárki megmondhassa’! Épphogy kivetkőztek az öltönyből, át a rövidgatyába, már indultunk is a közeli Peace River felé. Mikor azt mondom „közeli”,értsd egy óra kocsival.

Délután 2 óra

A GPS megint átvert minket, bevitt egy zsákutcába, aminek a végén lakott egy bácsi, meg egy mocsár. Végül mégis időben odaértünk ahhoz a folyómenti kempinghez, ahol pár nappal előtte interneten hat jegyet foglaltunk airboatozni. Nem, én sem tudtam pontosan, mi ez. Aki nézte a Miami Helyszínelőket, annak a főcímében ilyennel megy Horatio a vízen.Mivel sokan ezen a sorozaton aludtunk el hétköznap esténként, hát gondoltuk, ha már Florida,ki kell próbálni az airboatot.

Airboat crew

Peace River

Röviden egy csónakféléről van szó, aminek a hátára egy hatalmas propellert erősítettek, amit 8 hengeres,kb. 400 lóerős motor hajt. Hatan férnek el rajta, plusz a vezető,hátul. Annyira hangos, hogy az utasok hangszigetelő fejhallgatót kell,hogy viseljenek (persze Horationak nem kellett ilyet felvennie a sorozatban…). Ezt a gépet Floridában, főleg az Everglades-ben használják, horgászásra-vadászatra-turisták cipelésére.Sekély vízben igen praktikus.

Láttunk jópár aligátort is, Bazsi szerint az a különbség az aligátor és a krokodil között, hogy ha az aligátort megijeszted, elmenekül;ha a krokodilt megijeszted,megtámad.Fight or flight, lehet választani. Sofőrünk leparkolt egy szigetfélén, amihez közel találtunk egy aligátorfészket, hat kis aligátorbébivel. Azt mondták,olyan pici a foguk,hogy még a bőrünket sem harapná át. Ezek a kicsik gyakran esnek áldozatul nagyobb ragadozóknak. De láttunk sokkal nagyobb példányokat is, amelyik nemcsak a bőrünket harapná át…Csáthy tanár úr szerint,amelyik aligátor a tenyeredből eszik, az a lábadból is fog…

Miből lesz...

...a cserebogár!

Pózolj airboattal.

Este 9 óra

Halloween estéje van, nekünk sajnos már nem jutott időnk jelmezt vásárolni, így csak bámuljuk a sok vámpírt,véres hálóinges kislánynak öltözött felnőtt férfiakat,Ollókezű Edwardot, kétméteres aneszteziológust alpesi kislánynak maszkírozva, és a többieket…Hatalmas táncparádéba torkollik az este, korlátlan mennyiségű cukorkafogyasztással, mert Halloweenkor az dukál…Mezítláb táncolunk a Helmsley hotel éttermében.

November 1., péntek

Hajnali fél 6

Bazsi és én vagyunk egyedül képesek felkelni, és visszamenni a Peace River-hez, hogy ezúttal kenut bérelve, testközelből láthassuk az aligátorokat. Egy kenu 40$, ezért cserébe a kempingből busszal felvisznek a folyó mellett. Mondanom se kell,Bazsival ketten ülünk a buszon. A sofőr srác kirak minket egy elhagyatott szakaszon, bevágja a kenut a vízbe, és „Have fun!” felkiáltással lépne is le, mire én pánikba esek, hogy itt akar hagyni a vad hüllőkkel, meg a BazsivalJ Mondom hékás, én Magyarországról jövök, nálunk nem őshonos ám az aligátor! Azt mondja, hogy ők 1960 óta szerveznek itt vízitúrákat, és még soha nem volt semmi gond.Csak ne menjünk túl közel hozzájuk…

Reggel fél 9

Vízreszállunk,Bazsi elöl,én hátul. Ekkor még nem tudjuk, hogy az én feladatom lenne kormányozni. Síri csend, reggeli pára lepi be a folyómenti fákat. Ketten lapátolunk, csak az evezők csobbanását hallani.Néha elrepül a fejünk felett egy-egy gém. A fák gyökerei a partól a vízbe nyúlnak. Abbahagyjuk az evezést, nem is szólunk egymáshoz, csak mindketten élvezzük a csendet és a nyugalmat.

Délelőtt 10

Már jó másfél órája csorgunk lefelé a folyón,aligátor sehol! Kezdek megnyugodni,lehet hogy tudták hogy jövök, és diszkréten visszavonultak a kedvemért. Kikötünk egy partszakaszon,és megmászunk egy göcsörtös fát. Néhol házakat látunk, olyan nyaralóféleségek,ember még mindig sehol.

Délelőtt fél 11

Megpillantom az elsőt. A napos oldalon fekszik, persze,hiszen a környezet hőmérsékletét veszi fel, sütteti a hátát. Mondom Bazsinak, aki azóta hátra került, menjünk közelebb! Csak körülbelül egyméteres lehet a jószág. A kenu siklik a vizen. Bazsi,elég lesz.Mondom elég,Bazsi,már elég közel vagyunk! Bazsiiii, rohadtul neki fogunk menni az aligátornaaaak! És egy másfél méterre ütközés előtt végre sikerül irányba állnunk, persze közben az állat is menekülőre fogja…

Ettől kezdve minden fatörzsben aligátort látok. Ahogy egyre melegebb lesz, egyre sűrűbben bukkannak elő a part mentén, a fűben. A vízben is sokan lehetnek, de barna,nem látni le az aljára. Nincs az a pénz, hogy beletegyem akár csak a kezemet is.

És akkor a távolban meglátok egy nagy kidőlt fatörzset.Egy pillanatra már azt hittem, az is egy aligátor.Mondom Bazsi, nézd milyen kis buta vagyok, ezt is hüllőnek néztem…és ahogy közeledünk,kezd körvonalazódni,hogy neeeem,húdeneeem, ez nem fatörzs. Ez a kábé kétméteres jószág hasalt három méterre tőlünk a parton:

Godzilla!

Három és fél óra evezés után visszaértünk a kempinghez, kitettük a kenut, és elindultunk hazafelé. Nem mondom, hogy nem féltem (de,féltem), de úgy  a hatodik aligátor után meg lehet szokni a jelenlétüket. Olyanok ők a flordiai vízivilágban, mint nálunk a Bakonyban az őzikék.Meredek hasonlat,úgy érzem.

November 2., szombat

Elérkezett a konferencia vége, megvoltak a záróbeszédek, értékelések. Mindenki meg volt elégedve a tudományos programmal, mi, a diákok pedig segítünk elpakolni,mindent szépen dobozokba, leltár a készletről, jövőre mit kell venni és mit nem. Dél körül befut Tóth Arnold, Gainesville-ben állomásozó pécsi PhD-s pajtásunk, és együtt mondunk búcsút Sarasotának, be a bérelt kocsikba, és irány az autópálya. Ugyanis arra jutottunk, hogy „leruccanunk” Miamiba a hétvégére! Alant a részletek.

Ezzel a képpel búcsúzunk.

Viszlát,Sarasota!

Irány Miami! A sofőrök kezében a sör csak díszítés, a játékbaba szerepe tisztázatlan.

November 2-3., szombat-vasárnap

Szól a zene a kocsiban, én alszom,Arnold vezet,Gábor a mitfahrer. Mellettünk néha felbukkan a másik kocsi a Bálintokkal és Bazsival. Borzasztó menőnek érezzük magunkat. Miami felé közeledve egyre sokasodnak a spanyol nyelvű feliratok.És végre meglátjuk a táblán is a kiírást, hogy jó irányba haladunk:

Nemsokára, úgy 3 és fél óra múlva pedig felbukkan a Miami Helyszínelők főcímének második képkockája, a város madártávlatból:

Előző este foglaltunk egy hatszemélyes szobát egy hostelben, az Ocean Drive-on, ami olyan,mint Siófok,csak sokkal nagyobb, egész nap buli van és szól a zene, és nem a Balcsira néz az utca, hanem az Atlanti-óceánra. Aranypart helyett meg ott van Miami Beach.

Egy híd vezet át Miamiból Miami Beach-re, nagy nehezen ránavigálunk az Ocean Drive-ra. Mint amikor bekapcsolják a tévét, egyszerre egy filmben találod magad: jobbra pálmafák,óceán,görkoris lányok,az úton menő kocsik gurulnak lassan, jobb egyesen egy plázacica ül mindegyikben, bömböl a rádió.Balra klubok, táncoslányok némelyikben, éttermek,koktélbárok,egymás hegyén-hátán.És pálmafák, minden mennyiségben. Nem hiszünk a szemünknek. Megtaláljuk a hostelt, két bulihely közé van elrejtve. A szoba nem túl tuti, olyan 6 négyzetméteren osztozunk hatan, két darab háromemeletes(!!) ággyal. Ha valaki kinyitja az ajtót, a többiek már nem férnek el bent, annyi hely nincs. Egy éjszakára megteszi.

Ocean Drive. Welcome to Miami/Bienvenido a Miami.

A vad motoros az éjszakában

Love and Hate Tattoos-Miami Ink

A hotel tetején bár van, koktélt szürcsölgetve nézzük a sötét óceánt. Aztán elindulunk a parta, meg a Miami Ink tetoválószalonba fényképezkedni, meg egy másik koktélbárba…Az este vége felé rendőrök jönnek a partra, és közlik, hogy már le van zárva a strand. Lassan vissza a szállásra.

Vasárnap első dolgunk fürdőszerkóban lecsattogni a strandra, és megmártózni az óceánban. Találgatjuk, merre lehet Európa? És fotózkodunk,fotózkodunk.

CSI Miami - A helyszínelők

Baywatch

David Hasselhoff

Arnold így látott minket

Bazsi és Gábor dél körül búcsút vesznek, négyen folytatjuk utunkat, egyenesen az öbölmenti vásártérre. Itt rögtön egy Forrest Gump szuvenírboltba botlunk, a fiúk gyorsan vesznek is egy-egy baseball-sapkát. Tele van a hely a filmből jól ismert ikonikus cuccokkal,meg persze van étterem,rákot lehet kapni minden formában, és Forrest padja az előtérben, a cipőjével, a doboz csokival.

"My Mama says I'm special." Forrest cípőjében

Magasan funkcionáló autista barátaim várnak a buszra

A „piac” hatalmas, ezerféle étteremmel, egy nő a színpadon énekel,kubai ritmus,sokan táncolnak,háttérben a Hard Rock Café Miami. Egy kubai étterem mellett döntünk, sertést eszünk,kubai módra elkészítve, és szürcsöljük hozzá a limonádét…

Hard Rock Café Miami

Lassan kell indulni, repülünk haza. Arnold kidob minket a Miami reptéren,könnyes búcsúJ Hosszan kígyózik a sor a biztonsági ellenőrzésnél, rajtunk kívül szinte mindenki kolumbiai,perui,ecuadori,brazil…a hangosbemondó is először spanyolul szólal meg, angol szót alig hallani. Ez a reptér lehet Dél-Amerika kapuja.

Bálint rituálisan a kukába helyezi a hatdolláros flipflopot a reptéren.

Felszállok a gépre, gondosan előkészítem a pulóveremet, és búcsút mondok a floridai nyárnak, a 30 Celsiusnak, good-bye Sunshine State…ekkor még nem sejtem, hogy Detroitban két órát késünk az átszállással, és hogy csak hajnali egykor landolunk majd Buffaloban,fogvacogtató hidegben, de legalább szépen lebarnulva!

Ami még Floridában történt (második rész)

Október 27., vasárnap, reggel 9 óra

Átfordulok a másik oldalamra az ágyban, mert megszólalt az óra. Egy balegyenessel elhallgattatom, nem-nem-nem akarok felkelni és bemenni a műtőbe, nincs kedvem egy újabb hétórás prosztata-eltávolítást végignézni. Nyitom a szemem, valami nem stimmel…Világos van, és a tengert hallom.Felülök az ágyban, és nem hiszek a szememnek, mert ezt látom a teraszról:

Good morning,Gulf of Mexico!

Egy magyar származású amerikai orvos, Dénes doktor szívességéből egy hétszemélyes lakosztályt kaptunk a LimeTree nevű hotelben.Ezen négyen osztozunk,később öten,mert befut Bazsi is. A kétszintes penthouse-ban lifttel lehet közlekedni az emelet és a földszint között, erre a recepciós hívta fel a figyelmünket,ha esetleg kényelmetlen lenne a csigalépcsőt használni…

Délelőtt 10 óra

Átmegyünk a Helmsley Sandcastle-be, hogy segítsünk a hétfőn kezdődő konferencia előkészületeiben. Regisztrációs borítékok, névjegyek előkészítése, pakolászás,névsorellenőrzés, ilyenek.

Úgy kell elképzelni, hogy az összes hotel a Mexikói-öböl partján van, egy nagy közös stranddal, ez a Lido Beach. Mi például úgy mentünk át a Helmsley-be, hogy a fehér homokban sétáltunk,és a talpunk alá hullámzott az óceán.

Gábor,Anna és Mikes Bálint munkába indul

Délután 4 óra

Lassan végzünk a készülődéssel, minden a helyén a hétfői kezdéshez. Kijár nekünk egy kis pancsolás,ami egy kellemes borozgatásba torkollik, és közben ránk is sötétedik. Úgy tíz percenként megjelenik a partiőr leányzó,és bátortalanul ránk szól, hogy hangosak vagyunk, erre mi tíz centivel arrébb visszük az asztalunkat a víz felé. Ezt játsszuk hajnali 4-ig.

Este a teraszunkról

Október 28., hétfő

Reggel 8

Korai kezdés a tegnap esti parton-partizás után. Álmos szemű csapatunk egyik fele a regisztrációs pultnál tartja a frontot, másik fele bent ül az előadásokon, és okosodik. Így telik a  délelőttünk.

Dél körül

Ebéd a ChaCha Coconut Bárban, ide még gyakran visszatérünk, gyalog negyed óra a szállástól. 10 dollárból tisztességesen meg lehet ebédelni, én éppen a kókuszos bundában sült rákocskákra és a PiÑa Colada ízű jégkristályra szavazok. Éljen a kókusz!

Délután 3 óra

Csáthy tanár úrral az élen felkerekedünk, hogy megtekinstük a Tripadvisor szerinti Number One látványosságot Sarasotában, a The Ringling Museum-ot. Hétfőn kedvezményesen 5$ a belépő diákoknak.

Na itt a kert! (hogy egy klasszikust idézzek)

Szép kilátások

John Nicholas Ringling a hét Ringling fivér közül az ötödik volt,a testvérek építették fel a cirkuszbirodalmat, mellyel megalapozták azt, amit ma cirkusznak hívunk.1870-ben mutatták be első nagyszabású produkciójukat.

John feleségül vette Mable Burtont, majd 1927-ben Sarasotába költöztek. Egy másik cirkuszban utazó házaspártól öbölmenti telket vásároltak, és felépítették azt a csodakomplexumot, ami ma is látogatható. Mable rajongott Itáliáért, a parton álló lakóépületet velencei stílusban építtették.

Mable palotája

Magányos pelikán

Like the bosses

 Az egyik épületet múzeumnak rendezték be, ide helyezték el rendkívül gazdag festménygyűjteményüket, többek között rengeteg Rubens-képpel. John hamarosan az akkori világ egyik leggazdagabb embere lett, 1929-re Amerika összes utazó cirkusza az ő tulajdonába került. A nagy gazdasági világválság rosszul érintette a Ringling-birodalmat, John szinte az egész vagyonát elvesztette. Felesége meghalt 1929 júniusában, John nemsokára újranősült, azonban ez a házasság hamarosan zátonyra futott. John 1936-ban halt meg New York Cityben,alig 300 dollárral a bankszámláján…Ő,aki valaha a világ egyik leggazdagabbja volt. Egész házát és gyűjteményét, valamint az öbölmenti hatalmas telket Florida államra hagyta a cirkuszkirály.

De miért van napszemüveg rajtunk a múzeumban? Idétlenek:)

Október 30., kedd

Reggel 8-kor hősiesen ott figyelünk a regisztrációnál és az előadásokon, a délutánt az ócejánparton töltjükJ Meg lehet szokni, négy óra munka, 8 óra pihenés. A hotel biztosít napozóágyakat, ezt készséggel igénybe vesszük. Hárman alszunk a napágyakon, ahogy hullámzik a víz, olyan mintha altató lenne. Lassan mellénk telepszenek a többiek, gyülekeznek a napágyak a fehér homokban. Kiröhögünk egy madárkát, aki kagylókat és csigákat keres az iszapban, és minden alkalommal menekül, amikor a hullám kicsap a partra. Segítünk a Napnak lemenni, és közben azt érzem, hogy így érdemes élni.

Bálinték

Október 31., szerda

Reggel 7 óra

Kisebb gyomorgörccsel ébredek, ne-is-szóljatok-hozzám-hangulatban. Ma tartom az előadást, angolul persze, ami nem is lenne baj, de két szemész lesz rajtam kívül a szekcióban, szóval van ok az izgalomra. Egész délelőtt mantrázom a szöveget, amit el akarok mondani. Délben kerülök sorra, remegő térdekkel állva kapaszkodom a pódiumba. Az első mondatok elég bátortalanok, de aztán belelendülök, és a végén nem is sikerül olyan rosszul.

Dr. Kiss, Dr. Kovács és én. Figyelünk a kérdésekre.

Délután 1 óra

A nagy izgalmakra jól jön egy kis pihenés a parton, mert az olyan megnyugtatóJ

Délután 6 óra,Sarasota Yacht Klub

A hét egyik fénypontja, a bankettvacsora. Mielőtt kezdődne, teszünk egy sétát a kikötőben a yachtok között, kisebb lakosztállyal rendelkezik mindegyik. Lövünk vagy 150 fotót, jól mutatunk a csiniruhában a luxushajók közöttJ Persze eltervezzük, milyen jó is lesz majd akkor, ha nekünk is lesz ilyen, mekkora bulikat csapunk a fedélzeten! Már csak pár millió hiányzik.

a mi kis triónk

Megérkeznek a vendégek, mindenkinek szépen bemutatkozunk, koktélra invitálnak minket. A vacsora előtt még elhangzik pár beszéd, idén tartják a 45. sarasotai konferenciát. Egy norvég szívsebész tart előadást egy szívkórházról,amit Boszniában alapított.

Éljen a POTE! Balról jobbra: Dr.Fülöp Balázs Dániel,jómagam,Prof. Kellermayer Miklós, Prof.Koller Ákos, Kittka Bálint,Dr. Horváth Gábor

A naplemente jól mutat a yachtokon, ellövünk még párszáz képet…A vacsora a fejünkbe szállt, a fine dining magasiskolája. Kis kockatányérban spárgaleves, majd egy olyan félig átsütött steak, aminek a belseje kissé még rózsaszín, és olyan puha mint a vaj. A desszertről inkább nem is írnék most,mert kezdek éhes lenni.

A klubot 11 körül elhagyjuk, és a partra kihelyezett jakuzziban folytatjuk az estét.