…az Floridában is maradt. Megkísérlem Nektek leírni, milyen
is volt az elmúlt közel tíz nap, amit a Napfényes Államban töltöttünk. Egész
ottlétünk úgy telt, mintha egy megvalósult álomba kerültünk volna, és hosszú
napokig nem ébredtünk fel. Az utazás apropója a Magyar-Amerikai Orvosszövetség
éves sarasotai konferenciája volt, ahova mi is meghívást kaptunk, és előadást
is tartottunk, angol nyelven. De ne szaladjunk ennyire előre, rövid
naplóbejegyzések formájában teszem közkinccsé napjainkat. Viva La Florida , indulás!
Október 25., péntek, hajnali fél 4
Ébredés Buffaloban, vaksötét, kábé 5 fok. Álmosan
kászálódunk ki az ágyból, a taxi negyed 5-re jön értünk. A barátságtalan
kinézetű sofőr egész úton egy szót sem szól hozzánk. Begyógyult szemmel
bámulunk ki az ablakon, a sorsra meg a Delta légitársaságra bízva magunkat.
Átalszom a felszállást-milyen meglepő- majd nemsokára landolunk New Yorkban,a La Guardia repülőtéren.
Reggel 9 óra körül,
New York-Tampa járat
Nézek ki az ablakon, a gép elhagyja a La Guardia kifutóját,
emelkedünk. Mintha kedvezni akarna az utasoknak,a pilóta tesz egy jó félkört
Manhattan felett. Életben nem felejtem el, ahogy a nap kel fel és az első
sugarak megcsillannak New York City felhőkarcolóin. Felismerem az Empire State
Buildinget és a Chrysler Buildinget, a Central Park egy kis csücske is látszik.
Sírhatnékom támad, annyira csodaszép.
Délután 1 óra
Megérkezünk Tampába. Még pulcsiban és kabátban,
hosszúnadrágban vagyunk, de kilépve a terminálból ez eléggé indokolatlannak
tűnik, ugyanis van vagy 25 fok, árnyékban. Próbálunk taxit fogni, de az
információnál közlik velünk, hogy a hotel ahova szállást foglaltunk, biztosít
ingyen reptéri transzfert. Nofene, akkor jöjjenek értünk izibe! Negyed órát
várunk és jön a kisbusz, ekkor még nem tudjuk, hogy ez a kocsi elvisz minket
bárhová ingyen, a szigeten belül. Merthogy egy szigetre sikerült hotelt
foglalni.
Florida!
Délután 2 óra
A szállás nem rossz, a kilátás eszméletlen a szobánkból, kép
mellékelve. Becsekkolunk,lepakolunk, ebéd után kéne nézni. Sofőrünk elvisz
minket egy Bahama Breeze nevű kis öbölparti étterembe, ahol az asztalnál ülve
csak hápogunk. Karibi zene, mindeki rövidgatyában-pólóban, nézzük a vizet, kék
az ég és süt le ránk a nap. Stonecrab-et rendelek, ami nem tudom mi magyarul,
de főtt rákollót jelent, egy külön erre a célra kialakított célszerszámmal
töröm fel. Isteni. A Painkiller nevű koktél mellé elfogyasztjuk a 2013-as év
legjobb desszertjét ( azaz a legjobb, amit idén ettem), könnyű csokis piskóta
málnasziruppal és karamellizált ananászszelettel a tetején. Az étteremmel
felhívatjuk a sofőrünket, hogy jöhet értünk, mennénk haza. Ajtó kinyit, sofőr
besegít a kocsiba. Meg lehetne ezt szokni, elég gyorsan….
Délután 4 óra
Épp csak egy percre szenderednénk el, és máris este 8 óra
van. Hiába, megviselt a közel 6 órás repülőút és a korai kelés. Horváth Gábor
érkezik Magyarországról, úgy beszéltük meg, hogy itt találkozunk Tampában, majd
másnap reggel bérelt autóval megyünk le Sarasotába. Még este elnézünk a Hogan
Beach nevű étterembe, mert azért valamit vacsorázni is kell…Visszaérve a
hotelbe egy kedves csótány fogad minket, illetve a kinyitható kanapéról
kiderül, hogy hazudós, mert nem kinyitható. Fiúk le a recepcióra, rövid
reklamálás után új szobát kapunk, és mint akiket szívlapáttal vertek agyon,
dőlünk be az ágyba.
Ezt láttuk a szobánk ablakából
Október 26., szombat,reggel 10 óra
Van egy fél napunk Tampát megnézni, hát felcsapjuk a
Tripadvisor nevű internetes utassegítőt, adjon már nekünk tippeket. Egy Ybor
City nevű helyre esik a választásunk, északkeletre Tampa belvárosától. Az
1880-as években dohánygyárosok alapították a várost, majd spanyol,kubai és
olasz bevándorlók népesítették be. Vicente Martinez Ybor spanyol származású szivargyárosról kapta a nevét.Több millió szivar készült itt, a hangulaton
még most is érezni, ahogy kiszállunk az autóból, mintha Kubába lépnénk, legalábbis
így képzelem a képekről. Az utcán, a boltok előtt öregurak szivaroznak,
pálmafák kétoldalt a járda mellett, vöröstéglás épületek. Itt már javában megy
a Halloween, a főtéren gyerekek tökökre festenek és ragasztgatnak, az utcákon
jelmezesek bámészkodnak, minden boltba betérnek, ahol a
tulajdonosok már jó előre elkészítették nekik a a cukrot-csokit. Mi csak ülünk
egy kubai reggelizőhelyen, és nézzük a betérő hároméves Hófehérkét, az ötéves
Batmant, a sok Pókembert, boszorkányokat, és egyéb maskarás kompániát.
Személyes kedvencemről alább egy kép: Anya a nagycápa, a baba a kiscápa, Apa
pedig a szörfös, akiből kiharaptak egy darabot…még az eltörött szörfdeszka és a
véres póló is megvan. Zseniális!
Ybor City
Trick or treat,trick or treat, give us something good to eat!
Tökfejek
A cápacsalád!
Délután 1 óra
Hamár itt vagyunk, miért ne művelődnénk, megnézzük a Tampa
Történelmi Központot. Itt bemutatják La Florida történetét, hogy hogyan is foglalták el ezt a területet az őslakosoktól. Gáborral és a Bálintokkal kissé
leragadunk az óriás játék terepasztal mellett, meg persze felülünk a műbikákra
is lovagolni egy kicsit. A múzeum gyönyörű helyen van, a víz mellett. Lassan el
kell indulnunk Sarasotába.
Tampa Bay Historic Center
Anna
Gábor,Bálint,Bálint
Délután 4 óra
Ebédre megállunk egy Waffle House nevű útmenti kifőzdében.
Akár a filmekben, a pultnál ülve fogyasztjuk el a burgert, meg utána a gofrit,
ami olyan finom, hogy csak na. A néni közben a mellettünk lévő asztalnál
utántölt kávéból, a háttérben serceg a szalonna a spalherten, sül a krumpli,
terjeng az ételszag. Egy zsé-kategóriás amerikai családi filmben érzem magam.
És milyen jól!
Waffle House
Este 6 körül
Befutunk Sarasotába, gyorsan beköszönünk a Helmsley
Sandcastle hotelbe, ez lesz a konferencia helyszíne. Még mielőtt bármit is
kipakolnánk, lezúzunk a Lido Beach (így hívják a strandot, ami végigvonul a
szállodák sokasága előtt), és még pont elkapjuk a naplementét, ahogy a sárga
korong lebukik a Mexikói-öböl mögött. Erre már nem tudok újabb jelzőt
kitalálni…
Lemegy a nap, megyek én is utána
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése