Október 31.,csütörtök
Reggel korán
A szerda estét lazára vettük, mert a csapat jelentős része
csütörtök délelőtt adott elő: Gábor,Bazsi,Kittka Bálint. Szééép sikerrel, és
ezt bárki megmondhassa’! Épphogy kivetkőztek az öltönyből, át a rövidgatyába,
már indultunk is a közeli Peace River felé. Mikor azt mondom „közeli”,értsd egy
óra kocsival.
Délután 2 óra
A GPS megint átvert minket, bevitt egy zsákutcába, aminek a
végén lakott egy bácsi, meg egy mocsár. Végül mégis időben odaértünk ahhoz a
folyómenti kempinghez, ahol pár nappal előtte interneten hat jegyet foglaltunk
airboatozni. Nem, én sem tudtam pontosan, mi ez. Aki nézte a Miami
Helyszínelőket, annak a főcímében ilyennel megy Horatio a vízen.Mivel sokan ezen
a sorozaton aludtunk el hétköznap esténként, hát gondoltuk, ha már Florida,ki
kell próbálni az airboatot.
Airboat crew
Peace River
Röviden egy csónakféléről van szó, aminek a hátára egy
hatalmas propellert erősítettek, amit 8 hengeres,kb. 400 lóerős motor hajt. Hatan férnek el rajta,
plusz a vezető,hátul. Annyira hangos, hogy az utasok hangszigetelő fejhallgatót
kell,hogy viseljenek (persze Horationak nem kellett ilyet felvennie a
sorozatban…). Ezt a gépet Floridában, főleg az Everglades-ben használják,
horgászásra-vadászatra-turisták cipelésére.Sekély vízben igen
praktikus.
Láttunk jópár aligátort is, Bazsi szerint az a különbség az
aligátor és a krokodil között, hogy ha az aligátort megijeszted, elmenekül;ha a
krokodilt megijeszted,megtámad.Fight or flight, lehet választani. Sofőrünk
leparkolt egy szigetfélén, amihez közel találtunk egy aligátorfészket,
hat kis aligátorbébivel. Azt mondták,olyan pici a foguk,hogy még a bőrünket sem
harapná át. Ezek a kicsik gyakran esnek áldozatul nagyobb ragadozóknak. De láttunk
sokkal nagyobb példányokat is, amelyik nemcsak a bőrünket harapná át…Csáthy
tanár úr szerint,amelyik aligátor a tenyeredből eszik, az a lábadból is fog…
Miből lesz...
...a cserebogár!
Pózolj airboattal.
Este 9 óra
Halloween estéje van, nekünk sajnos már nem jutott időnk
jelmezt vásárolni, így csak bámuljuk a sok vámpírt,véres hálóinges kislánynak
öltözött felnőtt férfiakat,Ollókezű Edwardot, kétméteres aneszteziológust
alpesi kislánynak maszkírozva, és a többieket…Hatalmas táncparádéba torkollik az
este, korlátlan mennyiségű cukorkafogyasztással, mert Halloweenkor az
dukál…Mezítláb táncolunk a Helmsley hotel éttermében.
November 1., péntek
Hajnali fél 6
Bazsi és én vagyunk egyedül képesek felkelni, és visszamenni
a Peace River-hez, hogy ezúttal kenut bérelve, testközelből láthassuk az
aligátorokat. Egy kenu 40$, ezért cserébe a kempingből busszal felvisznek a
folyó mellett. Mondanom se kell,Bazsival ketten ülünk a buszon. A sofőr srác
kirak minket egy elhagyatott szakaszon, bevágja a kenut a vízbe, és „Have fun!”
felkiáltással lépne is le, mire én pánikba esek, hogy itt akar hagyni a vad
hüllőkkel, meg a BazsivalJ Mondom hékás, én Magyarországról jövök, nálunk nem
őshonos ám az aligátor! Azt mondja, hogy ők 1960 óta szerveznek itt
vízitúrákat, és még soha nem volt semmi gond.Csak ne menjünk túl közel hozzájuk…
Reggel fél 9
Vízreszállunk,Bazsi elöl,én hátul. Ekkor még nem tudjuk,
hogy az én feladatom lenne kormányozni. Síri csend, reggeli pára lepi be a
folyómenti fákat. Ketten lapátolunk, csak az evezők csobbanását hallani.Néha
elrepül a fejünk felett egy-egy gém. A fák gyökerei a partól a vízbe nyúlnak.
Abbahagyjuk az evezést, nem is szólunk egymáshoz, csak mindketten élvezzük a
csendet és a nyugalmat.
Délelőtt 10
Már jó másfél órája csorgunk lefelé a folyón,aligátor sehol!
Kezdek megnyugodni,lehet hogy tudták hogy jövök, és diszkréten visszavonultak a
kedvemért. Kikötünk egy partszakaszon,és megmászunk egy göcsörtös fát. Néhol
házakat látunk, olyan nyaralóféleségek,ember még mindig sehol.
Délelőtt fél 11
Megpillantom az elsőt. A napos oldalon fekszik,
persze,hiszen a környezet hőmérsékletét veszi fel, sütteti a hátát. Mondom
Bazsinak, aki azóta hátra került, menjünk közelebb! Csak körülbelül egyméteres
lehet a jószág. A kenu siklik a vizen. Bazsi,elég lesz.Mondom elég,Bazsi,már
elég közel vagyunk! Bazsiiii, rohadtul neki fogunk menni az aligátornaaaak! És
egy másfél méterre ütközés előtt végre sikerül irányba állnunk, persze közben
az állat is menekülőre fogja…
Ettől kezdve minden fatörzsben aligátort látok. Ahogy egyre
melegebb lesz, egyre sűrűbben bukkannak elő a part mentén, a fűben. A vízben is
sokan lehetnek, de barna,nem látni le az aljára. Nincs az a pénz, hogy
beletegyem akár csak a kezemet is.
És akkor a távolban meglátok egy nagy kidőlt fatörzset.Egy
pillanatra már azt hittem, az is egy aligátor.Mondom Bazsi, nézd milyen kis
buta vagyok, ezt is hüllőnek néztem…és ahogy közeledünk,kezd
körvonalazódni,hogy neeeem,húdeneeem, ez nem fatörzs. Ez a kábé kétméteres
jószág hasalt három méterre tőlünk a parton:
Godzilla!
Három és fél óra evezés után visszaértünk a kempinghez,
kitettük a kenut, és elindultunk hazafelé. Nem mondom, hogy nem féltem
(de,féltem), de úgy a hatodik aligátor
után meg lehet szokni a jelenlétüket. Olyanok ők a flordiai vízivilágban, mint
nálunk a Bakonyban az őzikék.Meredek hasonlat,úgy érzem.
November 2., szombat
Elérkezett a konferencia vége, megvoltak a záróbeszédek,
értékelések. Mindenki meg volt elégedve a tudományos programmal, mi, a diákok
pedig segítünk elpakolni,mindent szépen dobozokba, leltár a készletről, jövőre
mit kell venni és mit nem. Dél körül befut Tóth Arnold, Gainesville-ben
állomásozó pécsi PhD-s pajtásunk, és együtt mondunk búcsút Sarasotának, be a
bérelt kocsikba, és irány az autópálya. Ugyanis arra jutottunk, hogy
„leruccanunk” Miamiba a hétvégére! Alant a részletek.
Ezzel a képpel búcsúzunk.
Viszlát,Sarasota!
Irány Miami! A sofőrök kezében a sör csak díszítés, a játékbaba szerepe tisztázatlan.
November 2-3., szombat-vasárnap
Szól a zene a kocsiban, én alszom,Arnold vezet,Gábor a
mitfahrer. Mellettünk néha felbukkan a másik kocsi a Bálintokkal és Bazsival.
Borzasztó menőnek érezzük magunkat. Miami felé közeledve egyre sokasodnak a
spanyol nyelvű feliratok.És végre meglátjuk a táblán is a kiírást, hogy jó
irányba haladunk:
Nemsokára, úgy 3 és fél óra múlva pedig felbukkan a Miami
Helyszínelők főcímének második képkockája, a város madártávlatból:
Előző este foglaltunk egy hatszemélyes szobát egy hostelben,
az Ocean Drive-on, ami olyan,mint Siófok,csak sokkal nagyobb, egész nap buli
van és szól a zene, és nem a Balcsira néz az utca, hanem az Atlanti-óceánra.
Aranypart helyett meg ott van Miami Beach.
Egy híd vezet át Miamiból Miami Beach-re, nagy nehezen
ránavigálunk az Ocean Drive-ra. Mint amikor bekapcsolják a tévét, egyszerre egy
filmben találod magad: jobbra pálmafák,óceán,görkoris lányok,az úton menő kocsik gurulnak lassan, jobb egyesen egy plázacica ül mindegyikben,
bömböl a rádió.Balra klubok, táncoslányok némelyikben,
éttermek,koktélbárok,egymás hegyén-hátán.És pálmafák, minden mennyiségben. Nem
hiszünk a szemünknek. Megtaláljuk a hostelt, két bulihely közé van elrejtve. A
szoba nem túl tuti, olyan 6 négyzetméteren osztozunk hatan, két darab
háromemeletes(!!) ággyal. Ha valaki kinyitja az ajtót, a többiek már nem férnek
el bent, annyi hely nincs. Egy éjszakára megteszi.
Ocean Drive. Welcome to Miami/Bienvenido a Miami.
A vad motoros az éjszakában
Love and Hate Tattoos-Miami Ink
A hotel tetején bár van, koktélt szürcsölgetve nézzük a
sötét óceánt. Aztán elindulunk a parta, meg a Miami Ink tetoválószalonba
fényképezkedni, meg egy másik koktélbárba…Az este vége felé rendőrök jönnek a
partra, és közlik, hogy már le van zárva a strand. Lassan vissza a szállásra.
Vasárnap első dolgunk fürdőszerkóban lecsattogni a strandra,
és megmártózni az óceánban. Találgatjuk, merre lehet Európa? És
fotózkodunk,fotózkodunk.
CSI Miami - A helyszínelők
Baywatch
David Hasselhoff
Arnold így látott minket
Bazsi és Gábor dél körül búcsút vesznek, négyen folytatjuk
utunkat, egyenesen az öbölmenti vásártérre. Itt rögtön egy Forrest Gump
szuvenírboltba botlunk, a fiúk gyorsan vesznek is egy-egy baseball-sapkát. Tele
van a hely a filmből jól ismert ikonikus cuccokkal,meg persze van étterem,rákot
lehet kapni minden formában, és Forrest padja az előtérben, a cipőjével, a
doboz csokival.
"My Mama says I'm special." Forrest cípőjében
Magasan funkcionáló autista barátaim várnak a buszra
A „piac” hatalmas, ezerféle étteremmel, egy nő a színpadon
énekel,kubai ritmus,sokan táncolnak,háttérben a Hard Rock Café Miami. Egy kubai
étterem mellett döntünk, sertést eszünk,kubai módra elkészítve, és szürcsöljük
hozzá a limonádét…
Hard Rock Café Miami
Lassan kell indulni, repülünk haza. Arnold kidob minket a
Miami reptéren,könnyes búcsúJ Hosszan kígyózik a sor a biztonsági ellenőrzésnél,
rajtunk kívül szinte mindenki kolumbiai,perui,ecuadori,brazil…a hangosbemondó
is először spanyolul szólal meg, angol szót alig hallani. Ez a reptér lehet
Dél-Amerika kapuja.
Bálint rituálisan a kukába helyezi a hatdolláros flipflopot a reptéren.
Felszállok a gépre, gondosan előkészítem a pulóveremet, és
búcsút mondok a floridai nyárnak, a 30 Celsiusnak, good-bye Sunshine
State…ekkor még nem sejtem, hogy Detroitban két órát késünk az átszállással, és
hogy csak hajnali egykor landolunk majd Buffaloban,fogvacogtató hidegben, de
legalább szépen lebarnulva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése