November negyedik csütörtökéhez közeledve az amerikai
családok szép lassan megőrülnek.Még alig rohadt el az utolsó kifaragott halloweeni tökfej, az amerikai anya már fejvesztve rohan a
szupermárketbe óriáspulykát vásárolni, minél nagyobb annál jobb! Csak férjen be
a sütőbe. Minden boltban a halloweeni díszítést melegváltásban követi a
Thanksgiving ( így mondják oroszul a
hálaadástJ
) – így eshet meg, hogy az italboltban a borosüvegre ráhúznak egy
plüss pulykát…Majd szerda este/csütörtök reggel ( hálaadás csütörtöke munkaszüneti nap),
egész Amerika útrakel, mindenki hazamegy a családjához, nem restek akár több
száz kilométert is autózni e célból. Szóval egy lazább népvándorlásnak lehetünk
ilyenkor tanúi. Az ünnepi asztalnál családi ima, mikor – mint ahogy a cím is
hirdeti – hálát adnak az Úrnak a termésért, az asztalra került ételekért.
Az ünnep főszereplője
Én is felkerekedtem csütörtök reggel,és mindössze négyórás
buszút után Clevelandben voltam, ahol indianapolis-i rokonaim már vártak, és
mentünk haza Cleveland mellé, Szilvér bácsiékhoz, édesanyám unokabátyjáékhoz.
Még le sem pakoltam, már közölték,hogy akkor most pedig hajrá, vacsora! Odaraktak
egy óriási sült madarat az asztalra, meg volt némi tejes kukorica, cirka 12 kiló krumplipüré, ötféle
saláta, kaszinótojás, sütőtök, cékla, csak pitéből kétféle,meg egy csokitorta,
a biztonság kedvéért. Halálra ettem magam, hogy képletesen fogalmazzak. Annyi
erőm maradt még,hogy a két kis unokatesóm gyerekszobájáig elvonszoltam magam, majd
(mivel ők 7 és 10 évesek) megnéztük a Grincset és még egy másik karácsonyi
mesét, amibe sajnos belealudtam, hála a másfél kg nettó húsnak a gyomromban.
Cindy
Lexi,Misso és Matt,meg a szerény vacsora...
Pulykából sosem elég
Pénteken Cindy és Steve (ők az indianapolis-i rokonok)
visszavittek a belvárosba, ahol a Hilton Garden Inn-ben került megrendezése a
Magyar Kongresszus, immár hagyományosan Thanksgiving hétvégéjén. Clevelandben
élt/él a legnagyobb magyar közösség, cserkészetük,szombati iskolájuk,néptánccsoportjuk,
magyar házuk, mindenük van. Amikor beléptem a konferenciaterembe, teljesen
olyan volt, mint otthon Magyarországon, mindenki magyarul beszélt, az előadások
nagy része is az anyanyelvünkön hangzott el. Erre a konferenciára a
Nádas-család (ők a főszervezők) hívtak meg minket, buffaloi magyar barátaink
révén. Róluk még lesz szó.
Ezen a háromnapos mítingen sok korunkbeli fiatallal
találkoztunk,akik itt születtek, magyarok a szülők/nagyszülők, és nagyon szépen
beszélték a nyelvet. Mintha néha mégsem tudnák eldönteni, hogy most akkor ők
inkább magyarok,vagy inkább amerikaiak…érdekes volt megfigyelni,hogy a
többségük szintén magyar-amerikai párt választott magának.
Az egésznapos előadások mellett péntek este Farkas Zsolt és
Várnagy Andrea zongoraművészek tartottak koncertet, vasárnap pedig megrendezték
a hagyományos magyar bált, ahol az elsőbálozókat édesapjuk mutatta be a
nagyérdeműnek. Nem nagyon akaródzott elhagyni a kényelmes hotelt, de hát ha már
Cleveland, ugye fel kéne fedezni. El is jutottunk a West Side Market nevű
piacig, ami nagyjából a fővárosi Vásárcsarnok mintájára épült, meg is találtuk
benne az autentikus magyar hentest, Lovászy-t, aki cégéren hirdette a magyar
kolbászt. A piac csak húsz perc sétára volt a hotelünktől,ami viszonylag a
városközpontban van, de amint átértünk a hídon, azért megszaporáztuk a
lépteinket,ugyanis kicsit nyóckeressé vált a környék. A hídról a város egy régi
iparhatalom képét mutatta, ami egykoron magyarok százezreinek adott otthont. Kijöttek,
itt letepedtek,majd jött a szomszéd, a barát,a rokon, és mivel a többiek már
itt voltak, ők sem mentek tovább. Emléküket őrzi a Buckeye Road, ami az itt
honos vadgesztenyéről kapta a nevét. Anno itt minden házban magyarok laktak,
hatalmas templomot húztak fel Erzsébetnek szentelve, volt hentes, iskola,ami
kellhet. Még az afro-amerikai buszsofőr is beszélt magyarul. Aztán az idők
változtak, ma már nyoma sincs a hajdanvolt kicsi clevelandi Magyarországnak,
kivéve a templomban,meg az unokák emlékezetében.
Egy bárban, háttérben Vercsi és Robi, CTP-s barátaink
Akár a jógyerekek:)
Progressive Field baseball stadion, a Cleveland Indians otthona
West Side Market
Pillantás a hídról
Divatbemutató
A CTP-s és HMAA-s diákok
Várnagy Andrea zongoraművésznővel. Bazsinak mondom,az ott a háttérben egy Steinway:)
Vasárnap advent elsője volt, Mikes Bálint jóvoltából
ellátogattunk a helyi magyar baptista gyülekezetbe. Laci bácsi (Mikes
nagypapájának jóbarátja) és felesége nagy szeretettel és kedvességgel fogadtak
minket, jó volt látni a sok hat-hét-nyolcévest,akik magyarul énekeltek az
istentiszteleten. Utána közös ebéd, megint egy kisebb tejjel-mézzel folyó
Kánaán, volt külön sütispult,majdnem elsírtam magam,amikor ennyi idő után
először ettem hájas sütit!!!!
A Fazekas-házaspár és mi
Azt elmondhatom: nem gondoltam volna,hogy kishazánkon kívül
léteznek még ilyen magyar közösségek,ahol a nyelvet és a hagyományokat így
őrzik és továbbadják. Egy kicsit otthon voltunk Amerikában...
Ilyen az adventi koszorú a Lexington 18-ban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése