Hogy lehet ez? - merül fel a jogos kérdés a bejegyzés címe
alapján. Miért is mentem el egészen a távoli Kanadáig, hogy Kína nemzeti
kincseit egészen közelről megtekinthessem? Rögtön kifejtem.
El vagyok maradva rendesen a bejegyzésekkel, az urológia óta
eltelt két hét, én pedig immáron a Roswell Park nőgyógyászati onkológiai
osztályának színeiben versenyzek. Erről is fogok majdan írni, várjatok
türelemmelJ
De most a múlt hétvégéről mesélnék, mikor is Mikes Bálinttal karöltve vettünk szépen
két jegyet a Megabus menetrendszerinti torontói járatára ( 23$ a jegy), és
gyönge három órás késéssel teleportáltunk a Nagy Fehér Északra. Klári néni várt
minket a határ túloldalán ( tudtátok, hogy a kanadai-amerikai határ a
leghosszabb határ a világon két ország között?), már lassan úgy járok hozzá,
mint Pécsről haza, Győrbe. Az út kábé ugyanannyi busszal, sőt rövidebb, ha a
határon való sz*rakodást leszámítjuk.
Határon vagyunk
Szóval mint említettem volt, este 9 helyett éjfélre
befutottunk Torontóba (amiről mindenki –én is- azt hiszi,hogy Kanada
fővárosa,pedig nem is! Mert Ottawa a a főváros), sebaj, a kivilágított CN Tower
látványát harmadszorra sem lehet megunni! Klári néni pedig eljött elénk
kocsival, és olyan vacsorát rittyentett nekünk,amilyet utoljára otthon,édesanyányknál ehettünk.
Szombaton aránylag szép idő ígérkezett, így miután délben
sikerült kitápászkodnom a pihepuha ágyikóból, megbeszéltük,hogy elmegyünk a
torontói álltakertbe,ami Mikes szerint világhírű. Nekem nem volt nagy kedvem
hozzá először,de miután Mikes bevetettte a bűvös mondatot,mégpedig hogy „De van
ám ott két óriáspanda is”, már rajtam is volt a cipő, és indultunk. Nos, amíg Mississaugában szép idő volt,a reptér körül spontán hóviharba szerveződött,
majd olyan orkánná nőtte ki magát, hogy az előttünk lévő kocsit alig láttuk, a
mienket meg dobálta a szél. Na így király lesz sétálgatni az
állatkertben,gondoltam magamban. De az ítéletidő ahogy jött,el is múlt, illetve
kiértünk a hófergetegből,és az állatkertben már kellemes, hómentes, kissé
szeles mínusz hatfokos idő fogadott minket. Igen,tudom, nem volt annyira tuti
ötlet,de azért mínuszokban állatkertezni Kanadában,az azért élményszámba
megy,lássuk be.
A zsiráfok,oroszlánok,zebrák és úgy egy az egyben az afrikai
részleg zárva volt, a kifutókra ki volt írva,hogy „due to weather
conditions”,azaz ilyen időben nincs szívük kirakni a szabadba az állatokat.
Egyetlen részleg üzemelt maradéktalanul szabad téren, persze, a kanadai.
Láttunk ott pumát,bölénycsordát, barnamedvét, jávorszarvast (amit én Svédország
óta jámborszarvasnak hívok,de ez már egy másik történet), meg farkasfalkát, sőt
egy jegesmedve is befigyelt a végén.
Ügyesen kinéztük azokat a zárt pavilonokat,ahol volt
fűtés,így egyik melegházból a másikba majomszerű fürgeséggel jutottunk el,hogy
felmelegedjünk. Akkor itt most írnék kicsit a panda-sátorról, ahol indítottuk a
túrát.
A kanadai állatkert két pandával büszkélkedhet, így egyike
azon 6 észak-amerikai parknak,ahol ezek az állatok megtalálhatók. Európában is
összesen 6 vagy 7 állatkertben láthatók ezek a mackók, hozzánk legközelebb
Bécsben. Minden egyes példány a kínai állam tulajdona, csak kölcsönbe adják oda
őket. Csak és kizárólag bambuszt esznek, ezt ide Kaliforniából importálják.
Mivel ennek a növénynek nem túl magas a kalóriatartalma, viszont napi 50 kg-t
meg kell belőle enni,hogy valamire jussunk, ezek a jószágok átlag 8 órát
táplálkoznak, és 10 órát alszanak. Eljátszottam a gondolattal,hogy bedobok
nekik egy doboz Red Bullt,lássuk,mi történik… Mi nagyon szerencsések
voltunk,ugyanis ráhibáztunk arra a kevés órára,amikor véletlenül éppen ébren
voltak. Egy fiú és egy lány pandamacit láttunk, külön kifutóban, ugyanis ezek
az állatok alapvetően magányosan szeretnek létezni, csak a párosodás idejére
találkoznak. Van nekik egy speciális hatodik ál-hüvelykujjuk, ami egy
zsírpárna, szembefordulva a többi öt ujjal,ez a bambusz hatékonyabb megfogását
segíti elő. Néztem ezeket a teremtményeket, az egyikük még időnként bukfencet
is vetett, a saját szórakoztatására,és a mi gyönyörűségünkre. Szóval csak néztem
őket, és arra gondoltam, mi végre vannak a világon? Semmi nem vadászik rájuk,
ők se vadásznak senkire/semmire, elvannak a kínai bambuszerdőkben, és tesznek a
világra. Végül is arra jutottam, hogy ők képviselik a földön az egyetemes
cukiságot, és küldetésnek ez éppen elég.
Like a boss
Voltak persze más állatok is, a kedvenceimről feltolok pár képet:
Komodói sárkány.Így nem látszik rajta, de simán végez egy emberrel.
Nagyon kígyó! (boa)
Annyi látogató volt az állatkertben,alig fértünk el.
Hazaérve sikerült megint irgalmatlanul horribilis mennyiségű
kaját elfogyasztani, majd Klári nénivel újfent nekiestünk a családfának, és
lejegyeztük az összes kanadai rokon gyermekét/születését/nevét, ésatöbbi.
Vasárnap szép verőfényes, juharszirupos gofris reggelre
ébredtünk, majd a reggeli után annyira elfáradtunk, hogy lassan nekiálltunk a
báránycombank is, ebédre. Nem sok idő maradt, Kriszti bevitt minket a városba,
az Art Gallery of Ontario előtt elbúcsúztunk tőle. Mikes úgy döntött, inkább
sétál egyet múzeumozás helyett, én pedig kikönyörögtem a diákjegyet (nem volt
ugyanis ISIC-kártyám, ez a nemzetközi diák, Európában sokat használtam,amíg nem
járt le, de kb. az USA-ban is majdnem mindenhol elfogadják), ez 11$ volt, és
két órán keresztül róttam a folyosókat. Előre kinéztem, hogy akkor itt most jól
megnézem a francia impersszionista gyűjteményüket, de mindössze fél tucat képük
volt tőlük. Meg találtam egy szobát, tele egy Henry Moore nevű fazon szobraival, aki egyszer egy haverjától megmagyarázhatatlan okoból kapott ajándékba egy elefántkoponyát, és ez annyira megihlette,hogy azóta csak elefántkoponya formájú értelmetlen modern szobrokat csinált. Ezekkel volt tele egy egész terem. Nagy örömömre viszont felfedeztem a kanadai művészeket, akik közül
Shary Boyle porcelánmunkái és William Kurelek festményei tetszettek a
legjobban. Aki erre jár, és ideje engedi,mindenképpen nézzen be, érdemes!
Art Gallery of Ontario
Elaludt a bácsi. Mint utóbb kiderült,ő volt a teremőr...
Torontói utcarészlet
Shary Boyle - Perseus és Medúza (forrás:Google)
W.Kurelek: Balsam Avenue Torontóban,havazás után (forrás:Google); ezt a képet ugyan nem találtam meg a galériában, de nagyon szép.Szerintem.
Este hat felé indult a buszunk, előtte még gyorsan
elugrottunk az Eaton Mall-ba, de akkora volt a tömeg, hogy gyorsan idegrohamot
kaptam,és távoztunk. Az állomáson csöveztünk még egy picit, mint ahogy a
mellékelt kép is mutatja:
Honvéd Kórház,baleseti váró,szombat este (kábé ott is ennyien lehetnek)
Csodák csodája időben érkeztünk haza, és a határon sem
csesztettek, lehet sokat segített a vadiúj Buffalo Bills pomponos sapkám, a
határőr odavolt érte. Aki Bills-sapkában van, rossz ember nem lehet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése