Három orvostanhallgató ül az apartmanban, a Lexington
Avenue-n. Gépeznek, olvasnak, tanulnak. Egész héten dolgoztak, valami
kikapcsolódásra vágynak. Az ablakon kinézve jó idő ígérkezik, 73 Fahrenheit-et
mutat a hőmérő. Van bicikli, el lehet menni a parkba, esetleg múzeumba. Vagy
nézzük meg az állatkertet? Esetleg űzzük mi is az amerikaiak kedvenc hétvégi
programját, a plázacirkálást? Á, inkább csak ugorjunk ki a Niagara-vízeséshez,
úgyis itt van a szomszédban.
A gondolat cselekedetben manifesztálódott, vasárnap reggel
hátizsákkal meg egy kiló csokis sütivel felszerelkezve megvettük az 5 dolláros
napi buszjegyet – a Niagarához ugyanis a sokat emlegetett helyi tömegközlekedés
révén is el lehet jutni. Kocsival fél óra lenne, busszal két és fél. Nosza, fel a 12-es buszra, a sofőr megmondja, hol kell
leszállni. Olyan környéken tesz le, ahol Bálint szerint nem szívesen piknikeznénk
egy vasárnap délután.Gyönge egy óra várakozás után meg is jön a 40-es busz.
Felszállunk, ülőhely csak egy van, a jármű tele kínai és mexikói turistákkal
(?). Zötyögünk kifelé az iparvárosból, a szemem lassan lecsukódik, mint mindig,
ha ülő helyzetbe kerülök.
Épphogy lemennék alfába, és valami szépet álmodnék,
felébredek, mert le kell szállni. Ez azon kevés alkalmak egyike, amikor
jobb ébren, mintha álmodnál. Elfog az izgalom, ahogy sétálunk a Falls-hoz,
ahogy itt hívják. Nem számít, hogy már voltam itt tavaly nyáron, mert amikor
megpillantom ezt a természeti csodát, ismét ráeszmélek arra, hol is lakik az
Isten. Nézzétek csak a képeket.
Egy rövid áttekintés a vízesésről, hogy ne a levegőbe
beszéljek. A Niagara-folyó választja ketté New York államot (USA) és Ontario
tartományt (Kanada). A Horseshoe Fall (Lópatkó-vízesés) Kanadához, az
Amerikai-vízesés a Menyasszonyi Fátyollal pedig az amerikaiakhoz tartozik.
Ezeket a Kecske-sziget választja el, melyre egy gyaloghídon lehet átsétálni, mi
ezt meg is tettük. A vízesés egyébként akkor formálódott, amikor a gleccserek
visszahúzodtak az utolsó jégkorszakban, és az 1800-as évek óta gondozzák, mint
természeti értéket.
Madártávlatból, a képet nem én csináltam,sajnos.
Mikes Bálint először pillantja meg a Niagarát
A Niagara a New York State Park-hoz tartozik, a turisták
mellett sok család jár ide ki hétvégenként. Majdnem olyan jó, mint Malomvölgy,
vagy OrfűJ
Ennek megfelelően több program közül lehet választani: van történeti kiállítás,
filmvetítés, szuvenírbolt, na mi ezeket taktikusan kihagytuk. Amit viszont nem
lehet kihagyni, az a hajókázás, mikor is kék esőköpenyben felpakolják az
embereket egy csónakfélére, ami egészen közel visz a Patkó-vízeséshez, de
annyira közel, hogy a rádfröccsenő vízcseppektől semmit se látsz. Ez is megvolt
már tavaly, úgyhogy ugrottunk a következőre, a Cave of the Winds fantázianévre
hallgató gyalogprogramra ( 11$).
Ne engem tessék nézni, hanem a szivárványt!
A Menyasszonyi fátyol zuhatag alatt a víz egy
barlangot vájt ki magának, amibe ugyan nem lehet bemenni, de jó tudni, hogy ott
van. Egy lift visz le a szigetről a zuhatag lábához, ahol kiépített fapallókon
lehet közelebb merészkedni, kinek-kinek bátorsága szerint. Induláskor mindenkit
ellátnak sárga esőköpennyel és szandállal, de ez nem sokat segít az olyan
elvetemülteken, mint mi, akik egyenese beállnak a vízesés elé, és combközépig
felázik a farmerjuk. Mindez mit sem számít azonban, amikor ott állsz a
másodpercenként több mint 2 millió liter lezúduló víz alatt, és csak üvöltesz
és üvöltesz, amíg már se nem látsz, se levegőt nem kapsz az égi áldástól. Hát
ilyen ez.
Éljen az egyenszandál
A sárga köpenyek egészen kis méretben is kaphatók
Ide mentünk le
Aki nem ismerné fel: Kittka Bálint, személyesen
Szem nem maradt szárazon
Szerencsésen elintéztük az esti zuhanyzást is ezzel az
akcióval, így kiültünk a fűre száradni. Szépen sütött le a vasár-Nap, mi meg
csak belefúrtuk a lábujjainkat a fűbe, és próbáltuk realizálni, hogy hol is
vagyunk tulajdonképpen. Itt vagyunk már lassan két hete, és még mindig nem
hiszem el. Biztos,hogy nem most voltunk
itt utoljára, meg kell nézni majd a kanadai oldalról is. Állítólag szép…J
Egy fárasztó nap végén, a buszra várva. Még jó, hogy hármunk közül legalább egyvalaki ébren volt.Aki fényképezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése